Scotland Arrival
II. évfolyam 1. szám

Részegek hajója

Életemben most utaztam elôször hajón. Azt hiszem a világon a legjobb hely arra, hogy az ember egy jót bulizzon.

Rotterdamban szálltunk fel egy épületnyi hajóra, ami egy éjszakán át hozott minket át a csatornán Hullba. Gyanítom, hogy távolról sem ez a legnagyobb hajó a földön, valószinüleg már a selejtezôn kiszórnák mint makettet, de számomra mégis impozáns volt. Leginkabb az, ahogy állt ott a kikötôben, és nem volt hajlandó megrezdülni sem, ahogy a kocsik, buszok ömlöttek bele.

A rakteret és a parkolókat nem számítva 3 emelet magas volt. Legalul a kabinnélküli turisták, középen a kabinos turisták, legfelül pedig az elit. Három buliszint is volt, ugymint kajálda, kocsma és mozi, valamint bár, játékterem és diszkó - az egyes pénztárcájú rétegek szintjének megfelelôen. Mi kissé zavaros módon a középsô szintre költöztünk úgy, hogy az alsô szint kajáldájába nem fizettünk be. (Ja, tartozom a mi magyarázatával: Skóciába egy tanszéki kollegámmal, Simon Gyulával jöttem együtt.) Kényelmes kis kétszemélyes kabinok voltak ezen a szinten, amikben egész jól lehetett aludni. Már aki bírt...

Akkor ingott meg a világképem, amikor kiértünk az öbölbôl. A tengernek ugyanis ez a háznyi hajó sem okozott problémát: ringatta, ahogy kell. Persze nem nagyon, épp csak annyira, hogy az ember elgondolkozzon azon, hogy mikor ivott annyit, hogy így dülöngéljen tôle. Hanem mintha hirtelen alkoholt kevertek volna a levegôbe: mindenki elbizonytalanodott, gyakrabban állt a fal mellé, sürübben kért elnézést a szomszédjától, hogy a lábára lépett, nekiment, feldöntötte, vagy letarolta. Pompás látvány volt. Különösen éjfél felé, amikor komolyabban beindult a diszkó, és eltüntek a gyengébb idegzetüek.
Azt is érdekes volt megfigyelni, hogy ahogy haladt az idô, és fogyott az alkohol a pultoknál, úgy kezdett mindenki egyre ügyesebben mozogni. Megjött a bátorságunk keresztben átszelni a termet, vagy a másik mellett közvetlenül elmenni. Aztan az éjszaka sokkal kellemesebben telt el, mintsem gondoltam volna. Egészen addig aludtam, míg kis bimmbamm után reggel be nem jelentették, hogy eljött a reggeli ideje (amire persze nem fizettünk be - nagy hiba volt).