Scotland Arrival
II. évfolyam 5. szám

Gyula (akivel az idén együtt jöttem skóciába) talált egy szórólapot, amelyen egy kocsma egy magyar együttes koncertjét hírdette. Megbeszéltük, hogy elmegyünk. Ez a kis szórólap egy olyan eseményláncolatot indított el, amit akkor még elképzelni sem tudtam volna.

A koncert nagyon jó volt. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam otthon ilyen hangulatos kis koncerten. Kicsit sajátos felfogású, de igazi magyar népzenét játszó együttes szórakoztatta a zömében brit közönséget. Lehettünk úgy negyvenen, és magyarok is akadtak szép számban.
Kiderült, hogy Edinburgh-ban (avagy Skóciában) szép számban laknak magyarok. Találkoztunk egy lánnyal, aki itt pesztrálkodik egy jó fél éve. Ő mesélte, hogy a Heriot-Watt Egyetemre (ahol dolgozunk) évközben elég sok magyar jár. Találkoztunk egy magyar házaspárral is, akik egy éve itt élnek, a Felfőldőn, Edinburgh-tól nem messze.

De valami más is elindult ezen az estén...
Szereztünk másnapra egy ingyenjegyet (a magyar koncert 3.50, a másnapi 5 Font volt, Forintban kifejezve 1000 és 1500), egy ismeretlen fickó koncertjére. Leginkább a témája ragadott meg minket: a Whisky Ünnepe, no és persze az, hogy italkóstolóval csábítottak...
Na, nem mintha szeretném a whisky-t, de a skótok nemzeti itala. S ha már első nap nem skót népzenét hallgattunk, akkor legalább másnap...

Robin Laing: A Whisky Ünnepe

Nem esküszöm, hogy pont így van a szövege, mivel csak hallás után jegyeztem le. Az alábbi (és későbbi) fordításokat mindenki saját felelősségére fogyassza:

A fickó egy szál gitárral, az énekhangjával, és nemkülönben a dalok közti történeteivel egy varázslatos koncertet adott a Skót Whisky tiszteletére.

A skótok nemzeti itala a whisky, egy árpából készített, erős ital, mely hosszú évek alatt tölgyfahordóban érve nyeri el jellegzetesen aranyló színét és meghatározó illatát. Ez a hosszú érés különbözteti meg az ír whisky-tôl, ahogy az egyik anekdóta is mondja: az angolok, az írek és a skótok mind ugyanazt az italt szeretnék inni, csak az angolok elfelejtették a recept második felét, és megálltak a sör formánál, az írek pedig nagyon türelmetlenek, és amint kész a whisky gyorsan megisszák mind. Csak a skótok elég kitartóak ahhoz, hogy kivárják azt a hét-tíz évet, amig az ital whisky-vé érik.
A képen Skócia legkisebb lepárlója látható.

A minimum hét év érés teszi azzá a whisky-t, amiért a skótok büszkék rá, amiért fontosabbnak tartják, mint bármi mást, ahogy az Our Glens dalban énekelte Robin Laing:

Sokan megpróbálták már elválasztani a skótokat a whisky-jüktől, hogy csak kettőt említsek: az egyház és az angolok.
A whisky és az ördög szinte párban járnak a dalokban és a versekben, köszönhető ez a protestáns egyház évszázados munkájának (Whisky You're the Devil). Bár, az ihlet, a múzsa (angyalok) csókja, és a whisky igen közel állnak egymáshoz.
Az igazi itallá érés hosszű évei alatt a hordókból évente egy bizonyos mennyiség eltűnik párolgás révén. S ahogy a mondás tartja, ez az angyalok része (Angels' Share), amiről az először idézett dalrészlet is szól. Ettől játszanak oly vidáman az angyalok a hárfákon a Mennyekben, s énekelnek oly kedves dalokat a költők fülébe.

Az angolok, másrészről, az adókkal próbálták meg visszafogni a fogyasztást (ámbár gyanítom, hogy a cél a pénzszerzés, és nem a fogyasztás visszafogása volt, mint ahogy az az élvezeti cikkeknél a világon mindenütt szokás):

Szinte nincs fekete lepárló Skóciában - köszönhető ez annak is szerintem, hogy whisky-t nehezebb csinálni, mint pálinkát. A skótok nemzeti bárdja, Robert Burns, maga is finánc (Exciseman) volt, amit persze szeretnek elfelejteni a skótok. Azért is talán, mert Burns foglalkozása ellenére igen sok dalban dícsérte az italt.

Egy anekdóta szerint a második világháború alatt egy hadihajó, mely whisky-t szállított az Államokba, a viharos időben zátonyra futott a nyugati szigeteknél. A kőzeli faluból kivonuló emberek már csak a wisky-t tudták megmenteni. Ahogy a dal meséli, még a halálukon levők is lábra kaptak a tenger felől érkező illattól, s együtt mentették, mi menthető. Nehéz napok vártak aztán a falura, mivel az angolok igencsak keresték az értékes rakományt, s tolvajait. Sok legény elvérzett a hosszú ivászatok alatt :-)

Egy másik anekdóta a whisky és a kergemarha kór kapcsolatáról szólt. Miután az angol marhát kitiltották Európa piacairól, a EU kormány képviselői meglátogatták a skót marhákat is. Mivel skóciában kiválóak a legelők, itt nem kell a teheneket porrá őrölt juhcsonttal etetni, így a kergemarha kór nemigen divatos errefelé. Annál inkább az, hogy a whisky-készítés melléktermékeként keletkező, igen tápanyagdús, de nemkevésbé alkoholos pépet szétterítik a legelőkön (egyszer én is éreztem ennek átható illatát). A tehenek persze imádják. S amikor az EU bizottság meglátta a skót teheneket khmm igen furcsán viselkedni, akkor nem tudott mire másra gondolni, csak a kórra. Így történt, hogy a skót marhákat is kitiltották.

S ha már az angyalokról és a marhákról beszéltem, végezetül hagy idézzek egy kicsit a Whisky & Women című, amerikai eredetű slágerkölteményből: