DIÁKÉVEK – ELEMI

A nagy emberek életrajza többnyire az érettségivel vagy a diploma megszerzésével kezdődik, mégis érdemes felidézni néhány érdekes pillanatot a gyerekkorból, mert a diákévek már jelzik a gyerek érdeklődési körét, egyéniségének fejlődését.

Schnell László Pécsett született 1923. július 24-én. Édesapja könyvelőségi tisztviselő volt a pécsi Bányaüzemnél. Apám kistisztviselő volt, benne élt az ambíció, hogy a gyerekei többre vigyék. Akarta, hogy tanuljunk, én meg a húgom (tanítónő lett). [Beszélgetés dr. Schnell Lászlóval (1976.)]

Schnell László a Felsővámház utcai elemibe járt, erről tanúskodik egy újsághír a pécsi Dunántúl napilapban.

Kisiskolásként rendszeresen olvasta a Dunántúl gyerekeknek szánt vasárnapi mellékletét a Kis Dunántúl-t, az abban közölt rejtvényeket megfejtette, levelezett Géza bácsival (Szabó Géza újságíróval), aki a Géza bácsi póstája rovatot vezette, és bizonyára tagja volt az ún. gyermekgárdának is.

※ A Dunántúl újjáélesztette a liberalizmus által háttérbe szorított katolicizmust, mintegy előfutáraként a későbbi keresztény nemzeti gondolatnak. Hitére ébresztette a város többségben lévő katolikusságát, aktívabban kapcsolva őket az egyházhoz közvetlenül társuló egyesületek, körök tevékenységéhez, s magához a Dunántúlhoz, mely élni tudott a katolikus intelligencia szellemi erejével, erőtartalékaival.
Pártoktól, irányzatoktól függetlenül, őszintén és egyenesen igyekezett olvasótáborát a kül- és belföldi eseményekről tájékoztatni. Önfeledt szórakozást kívánt nyújtani felnőtt- és gyermekolvasóinak egyaránt. A nehéz időszakokban - elsősorban a szerb megszállás alatt - ébren tartotta a nemzeti érzést és a keresztény eszményt azokban a hazafiakban, akik ezt valóban igényelték. Sokan voltak, ezt bizonyítja a felszabadulás után rohamosan növekvő olvasótábora.
A Dunántúl, megjelenésének 33 éve alatt, a keresztény nemzeti eszme harcosa volt, és egy rövid időszaktól eltekintve - 1944 végére gondolunk - elfogadhatóan hiteles hírforrásnak is tekinthető.
[A Dunántúl története (1911-1944)]

※ A húszas évek elejétől 1944-ig minden vasárnap egy szépirodalmi, szórakoztató kiadvánnyal lepték meg gyermekolvasóikat. A Géza bácsi (Szabó Géza) szerkesztésében készült kis lap (Kis Dunántúl) verseket, rövid meséket és fejtörőket tartalmazott.
[A Dunántúl története (1911-1944)]