Digitális pénz kiváltása

A protokoll leírása

A tranzakció során figyelembe kell venni, hogy a sorszám az ügyféltõl származik, a lejárati idõ és az érték viszont a banktól. Ehhez szükség van a vak aláírásra.

1. Az ügyfél által indított elektronikus pénztárca program az ügyfél által megadott bankra csatlakozik, és azonosíttatja magát a bankkal. Az azonosítás során közli nevét, számlaszámát és a számlához tartozó jelszavát. Ezután a pénztárca program közli a bankkal, hogy digitális pénz kiváltására készül.
   
2. A pénztárca program kezelõje beállítja, hogy mennyi pénzt kíván letölteni a bankból, és ezt milyen címletekben kívánja megtenni. Itt a pénztárca felkínál egy a bank által is elfogadott digitális pénz lejárati idõt, amelyet az ügyfél szintén meg tud változtatni. Az elektronikus pénztárca egyezteti ezeket a paramétereket a banki kiszolgálóval. Amennyiben a kért lejárati idõ túl nagy, vagy a bankszámlán nem található elegendõ pénzmennyiség, úgy a bank elutasítja a kiváltást.
   
3. A pénztárca szoftver ezek után a vak aláíráshoz elkészíti a címleteknek megfelelõen a véletlen faktorral módosított digitális pénz szerkezeteket, a bank által kért mennyiségben, és feljegyzi az egyes szerkezetekhez tartozó véletlen faktorokat.
   
4. A pénztárca elküldi ezeket a vak aláírásra elõkészített digitális pénzeket a bankhoz.
   
5. A bank kiválaszt véletlenszerûen egy vak aláírásra elõkészített digitális pénzt, amit majd alá fog írni, és a többihez elkéri a hozzá való faktorokat a pénztárcától.
   
6. A bank a kapott faktorokkal visszakódolja a ki nem választott digitális pénzeket, és ellenõrzi, hogy a bennük található értékek és lejárati idõk megegyeznek-e a protokoll elején egyeztetettekkel. Ha eltérést talál valamelyik digitális pénznél, megszakítja a protokollt, és a csalás kísérletérõl értesíti a banki szoftver kezelõjét. Amennyiben a dekódolt paraméterek megegyeznek, a bank hitelesíti a kiválasztott digitális pénzt, és ezzel együtt a kiváltó bankszámlájáról a kért pénzzel megegyezõ tételt von le.
   
7. Az elektronikus pénztárca fogadja a vakon aláírt digitális pénzt, majd eltávolítja a módosító faktort, és az így nyert felhasználható digitális pénzt eltárolja.
   

A protokoll leírásán érzõdik, hogy egyszerûbb lett volna azt a megoldást választanom, amikor a sorszámot a bank adja. Akkor a protokoll leegyszerûsödött volna, hiszen kimaradtak volna a vak aláírás miatti lépések. Az adatkommunikáció és számításkapacitási igény is csökkent volna, ami gyorsabb végrehajtást eredményezett volna. Nem utolsó sorban a bank megszüntette volna kibocsátási kockázatát, hiszen a mostani megoldásnál ugyan nagyon kis valószínûséggel, de mégis lehetséges a bankból nagyobb címletû digitális pénzt elvinni, mint amennyit a számlánkon jóváír.

Amiért mégis az ismertetett protokollt választottam, az egy nagyon lényeges kérdés, az anonimitás kérdése. A protokoll során a bank nincs tisztában azzal, hogy az ügyfélhez milyen sorszámú pénz kerül, és majd amikor az ügyfél egy elektronikus áruházban elkölti a pénzét, emiatt a bank képtelen lesz azonosítani a vásárlót. Véleményem szerint az anonimitás nyújtása kárpótol a protokoll bonyolultságáért. Kárt csak akkor tud okozni, ha megpróbálnak a banktól pénzt lopni, ám ez könnyen detektálható, valamint elõfordulási valószínûsége a korábban megismertetett módszerek segítségével jelentõsen csökkenthetõ.