Saját protokollom kifejlesztésekor egy olyan helyzetbõl indultam ki, amikor a vásárló chipkártyán tartja a pénzét, és a kártya segítségével eszközöl vásárlásokat, kifizetéseket. A chipkártya rendelkezik tároló kapacitással, és chipje segítségével képes kriptográfiai mûveletek elvégzésére. Ugyancsak fel van szerelve egy infravörös jeladóval, amelyen keresztül adatforgalmat tud lebonyolítani külsõ egységekkel. Hátránya azonban, hogy csak egy másik külsõ egység segítségével képes on-line banki kapcsolatra.
Egy ilyen környezet teljesen életszerû, a gyakorlatban a DigiCash CAFE projectjében találkozhatunk hasonló eszközzel. Az, hogy a kártyának nincs közvetlen on-line kapcsolata, egy sereg problémát vet fel, hiszen az eszköz tulajdonosa, nem bízhat meg az eladó eszközében. Mai hasonlattal, gondoljunk bele egy olyan bankjegykiadó automatába, amely feljegyzi a beledugott kártya mágnescsíkjának információit, és a beütött PIN kódot, majd valamikor késõbb ez alapján újabb tranzakciókat bonyolít le a saját szakállára. Ezért a kártya adatait, és adatforgalmát teljesen el kell rejteni a külsõ egység elõl.
A kártyára a pénz egy megbízható külsõ egység on-line banki kapcsolatán keresztül kerül fel. Ilyen megbízható külsõ egység lehet a felhasználó számítógépe. Természetesen a saját számítógép is képes a pénz tárolására, és segítségével eszközölhetõek a távoli vásárlások, rendelések egy eladó weblapjáról.
A kártyát jól lehetne használni a költõkártyák helyett, hiszen funkcionalitása hasonló, azonban a felhasználó számára lenyomozhatatlanságot biztosít. Jó felhasználási területek: autópályadíjak, parkolodíjak, telefonálás, egyéb vásárlások.
Internet
Saját protokollom kifejlesztésekor egy olyan megoldásra törekedtem, ahol a digitális pénz alkalmazható ‘távbevásárlásokra’ is, azaz amikor az elektronikus bank ügyfele otthonában ülve, saját számítógépének segítségével tud vásárolni egy Internetes cég áruházából, vagy akár képes telefonszámlát fizetni a telefontársasága honlapján.
Chipkártya
Ugyanakkor arra a megoldásra is törekedtem, hogy a vásárló képes legyen digitális pénzét magával hordozni, és egy áruházban azzal fizetni a szó megszokott értelmében, leginkább a költõkártyákhoz hasonló módon. Ez utóbbi elképzelésben a vásárló egy chipkártyán tartja a pénzét, és ez a kártya bonyolítja le a kívánt protokollokat a számítógép helyett. A chipkártya egy olyan kártya, melynek chipje tartalmaz bizonyos memóriát, és rendelkezik számítási kapacitással is. A biztonság növelésének érdekében a chipkártya lehetõség szerint nem érintkezik más berendezésekkel, hiszen ekkor lehetõség lenne a kártyán fizikai behatásokat végezni. Egy lehetséges megoldás, ha a kártya egy tokon elhelyezett infravörös jeladó segítségével tartja a kapcsolatot a külvilággal, tipikusan az áruház eladó-termináljával. A kártya memóriájában tárolja a digitális pénzek bitfolyamait, melyet a vásárló az otthoni számítógépe segítségével, vagy ATM terminálokhoz hasonló eszközökbõl tud feltölteni. Hasonló környezet és eszköz valósul meg gyakorlatban a DigiCash cég CAFE projectjében.
Az Internetes és a chipkártyás megoldás nagyon hasonló egymáshoz, valójában a chipkártya az otthoni számítógépünk helyettesítése, és az infravörös kommunikáció pedig az Interneten nyújtott hálózat megfelelõje. Dolgozatomban együtt kezelem a két esetet, és az Internetes megvalósításról beszélek, hiszen ehhez készítettem el a mûködõ rendszer demonstrálását, és bemérését szolgáló szoftvert is.
Kiváltás
Kiváltás az a folyamat, amikor a bank ügyfele digitális pénzt tölt le a banknál vezetett számlájáról elektronikus pénztárcájába. A pénztárca egy fájlban tárolja a kiváltott pénzt bináris formában. Amennyiben chipkártyára kívánjuk a pénzt kiváltani, akkor arra egy speciális készülék segítségével juttathatjuk át.
Beváltás
Beváltás az a folyamat, amikor az ügyfél a pénztárcájában tárolt digitális pénzét visszaküldi bankszámlájára.
Vásárlás
Vásárlásnál az ügyfél kiválaszt egy áruházat, és onnan egy terméket. Ezt teheti úgy, hogy az áruház honlapjáról kiválasztja a megfelelõ terméket vagy akár a pénztárca programból választja ki az áruházat és a terméket. A vásárlásnál a vásárló elõhívja pénztárcájából az ott tárolt digitális pénzeket, és fizet velük. Amennyiben a vásárolt termék ára kisebb, mint a fizetett összeg, úgy a visszajárót a pénztárca eltárolja.