Ez a fejezet az 1945 utáni évek szocialista rendszerváltásának néhány epizódjáról szól. A korabeli sajtóból vett cikkek ízelítőt adnak az akkori műegyetemi élet politikai csatározásairól, a korszak hangulatáról.
Schnell Lászlónak is ebben a zaklatott légkörben kellett tanulnia a Műegyetemen, és élnie az állandó politikai támadások kereszttüzében álló Szent Imre Kollégiumban.
Mudrikov alezredes, a Középső Hadseregcsoport Politikai Főcsoportfőnöksége 7. osztályának helyettes vezetője 1946. július 4-én jelentette Moszkvába: „A műegyetem a hallgatók összetételét és érzelmeit tekintve a budapesti felsőfokú tanintézetek között a legreakciósabbnak számít.”
[Moszkvának jelentjük...Titkos dokumentumok 1944-1948. Századvég Kiadó 1994., 98. oldal]
(https://mek.oszk.hu/02100/02189/02189.htm#n313)
A kommunista hatalom ellenségének tekintette dr. Koszterszitz József (Koszter atya) igazgatót és a kollégium szellemiségét. A baloldali Ifjúság és Új Szó (a szovjet hadsereg magyar nyelvű lapja) című lapokban 1946-ban támadásokat indítottak az igazgató ellen.
A támadások hatására Grősz József kalocsai érsek visszavonta dr. Koszterszitz József (Koszter atya) igazgatói megbízatását.
1946-ban Rajk László belügyminiszter rendeletileg megszüntetett 50 egyesületet, köztük a Pesti Szent Imre Kollégiumot működtető Foederatio Emericanat is. 1949-ben sor került az intézmény államosítására is.